Audio tour Famatuzsálemek, nevezetes fák

Hazánk legszebb, legnagyobb és leghíresebb fáinak listája.

A legöregebb  fa:
A sort nem is kezdhetjük mással, mint a hédervári Árpád-tölggyel, ami alighanem Magyarország legidősebb fája. A famatuzsálem magassága 14 méter, törzskerülete pedig 720 centi. A legenda szerint az öreg kocsányos-tölgy törzsén található nyomokat nem másnak, mint Árpád vezér lovának kötőféke hagyta 907-ben, amikor a fejedelem megpihent a fa tövében, a pozsonyi csatába készülődve. A történet szépségéből nem von le semmit, hogy a fejedelem aligha pihenhetett a tölgy lombja alatt, ugyanis a valós kora „mindössze” 700-800 év lehet.

A legnagyobb törzskörméretű fa:
Magyarország legnagyobb fája egy nyárfa, amely Európa legnagyobb összefüggő ártéri erdejében, a Gemenci erdőben található, a Pörbölyi Titán. Törzs kerülete 12 méter, becsült magassága 30-35 méter. A körülbelül 100 éves fa sarjeredetű lehet, mivel mintegy 4 méter magasságban négy fő ágra bomlik. Sarjeredetűnek azokat a fákat nevezik, amelyek anyaállomány magjairól vagy sarjairól nőnek fel. Különleges, hogy ez a hatalmas nyárfa még most is fejlődik, növekszik.

A legmagasabb fa:
Az Iharosberény mellett található duglászfenyő már bőven 50 méter felett jár, és 140 éve mellé remek egészségnek is örvend. Magasságát 2019 áprilisában meg állapították meg, hogy akkor 51,65 métert mértek a szakemberek- A fa  remek állapotban is volt, így vélhetően jelenleg már 52 méter felett járhat. Ami az életkorát illeti, irodalmi és erdészeti adatok szerint az 1870-80-as években ültették, akkor honosították meg a területen először az amerikai duglászfenyőt.
Nevéből sejteni lehet, ez a faj eredetileg az észak-amerikai kontinensről származik, ott egyébként bőven 100 méter fölé is cseperedhet. A Wikipédia szerint az eddig ismert legnagyobb parti duglászfenyőt 1897-ben vágták ki Washington államban. Az a példány állítólag 145 méter magas volt, korát pedig 480 évre becsülték. 

"Hagyásfák, faóriások, famatuzsálemek, böhöncök"
– letűnt korok tájművelésnek utolsó tanúi. Különlegességük nemcsak a méreteikből (törzskerület, magasság) vagy éppen korukból fakad, hanem a történetükből. Ezért különlegesek, egyediek, jelesek. A jeles fák lehetnek jellel ellátottak (mint amilyenek a képesfák, Mária-fák), avagy ők maguk a jelzők (határjelölők vagy éppen jeles események, csodás történések emlékei). Van olyan fa, amelyhez szakralizáló hagyomány fűződik és van olyan, amely a hajdani organikus világ máig megmaradt tanúja. 
A jeles fák – így vagy úgy – kiemelkednek a növényvilágból: nem csupán társulásalkotó egyedek, nem csak egy-egy növányfaj képviselői. A jeles fa nem csupán élőlény, hanem géniusz, entitás. (Mint ahogy az erdő sem csupán faanyagtermesztő hely.) A hagyásfák a régi (szerves műveltségű) ember és a természet hajdan harmonikus viszonyának utolsó fennmaradt képviselői. Általuk üzen a múlt… Kérdés, hogy megértjük-e az üzenetet?" (Baráz Csaba)